Nyitott koporsók az ‘56-os utcán

A szovjet hadseregnek több olyan eszköze is volt, amelyeket harci körülmények között először 1956-ban a magyar forradalmárok ellen próbált ki. Ilyen volt a híres és a világban sok helyen még ma is használt AK–47-es gépkarabély, a blogunkon már megénekelt, a második világháború alatt kifejlesztett T–34-es tank továbbfejlesztett változata, a T–54, valamint a jelen bejegyzés témájául szolgáló, 1950-ben rendszeresített  BTR–152-es csapatszállító is.

79457.jpg

Egy még épségben látható BTR–152-es a Hősök terén
fotó: FORTEPAN/Berkó Pál

A szovjet hadvezetésnek minden reménye meglehetett arra, hogy katonáit a kor követelményeinek mindenben megfelelő csapatszállítókban fogja a magyar forradalmárok közé küldeni, hiszen a hatkerék-meghajtású, akár 65 km/h sebességre is képes járműben ülő gyalogosokat – ellentétben például a korábbi variánsának számító ZiSZ–151-el – 6–13 mm vastag páncéllemezek védték, amelyek elvileg a kisebb lövedékek és repeszek ellen is megfelelő védettséget nyújtottak.

i358392.jpg

Ahogy az látható is, a ZiSZ–151 ritkán nyújtott megfelelő védettséget a benne ülőknek
Forrás

A korszerűség azonban nem volt elég a forradalmárok ellen. Jóllehet azt gondolhatnánk, hogy a második világháború véres tapasztalatai után a Vörös Hadseregnek már nem lehetett újat mutatni az aszimmetrikus városi hadviselés területén, vezetőik mégis elkövették azt a hibát, hogy harckocsizó egységeiket gyalogsági fedezet nélkül küldték be a fővárosba. Nyilvánvalóan nem gondoltak arra, hogy számottevő fegyveres ellenállással fognak találkozni Budapesten, illetve az 1953-as berlini megmozdulásokból kiindulva remélték, hogy elég lesz némi erődemonstráció, és az elégedetlenkedők rögtön visszatérnek az iskola- és munkapadjaikba.

Mindez nem egészen így történt. A hatékony gyalogsági felderítés, illetve mozgékony gyalogostámogatás nélküli páncélozott járművek hamar csapdába estek Budapest manőverezhetőségüket nagyban rontó szűk utcáin. Ráadásul a magas házak között a járművekre felszerelt fegyverekkel sokszor nem lehetett egy-két emeletnél magasabban lévő célpontokat eltalálni, így az ennél feljebb meghúzódó forradalmárok minden további nélkül rájuk tudták szórni Molotov-koktéljaikat vagy kézigránátjaikat.

12830.jpgAhogy a képen is jól megfigyelhető, ez a Rákóczi utca és Akácfa utca sarkán vesztegelő csapatszállító már senkinek nem nyújt megfelelő védelmet
fotó: FORTEPAN/Házy Zsolt

Sokszor ez lett a BTR–152-es szállítókban utazó katonák veszte is. Ráadásul a jármű konstruktőrei figyelmen kívül hagytak egy olyan apróságot, amely a városi harc során igencsak megbosszulta magát: igaz, hogy a kocsi oldalát jól kivasalták, de a tetejére nem raktak semmit, így a forradalmároknak elég könnyű dolguk volt, ha bele akartak dobni valamit. Nem véletlen, hogy hamarosan „nyitott koporsónak” kezdték becézni a járművet.

13712.jpgPesti polgárok vizsgálják a szovjet csúcstechnológiát az Akácfa utcában
fotó: FORTEPAN/Nagy József

Sőt, a védtelen küzdőtér (így hívják a harckocsik belsejét) miatt akár egyesével le is szedhették a benne utazókat, így a jármű nem vált harcképtelenné, a forradalmárok pedig tovább tudták használni.

39976.jpgMagyarok társutasok egy szovjet csapatszállítón a Kossuth Lajos utcán
fotó: FORTEPAN/Nagy Gyula

Nem véletlen, hogy a járművekben ülő katonák pár nap után kijelentették, inkább a páncélozott járművek mellett, de semmiképpen sem bennük nyomulnak be a felkelők közé, ha már mindenképp a BTR–152-sekkel együtt kell menniük.

60341_1.jpgA pesti polgárt a forradalom alatt sem hagyta el fantasztikus humora
fotó: FORTEPAN/FORTEPAN

Az első, nem teljesen felhőtlen bemutatkozást követően a magyarok később még közelebbi ismeretségbe kerültek a BTR-ekkel, mivel utóbb a Magyar Néphadsereg is bevásárolt a BTR–152K típusjelű változatból. Ahogy a K betű mutatja, ez már egy továbbfejlesztett változat volt, amire meglepő módon páncélozott tetőt is raktak.

37.jpg

A BTR–152K, páncélozott tetővel
Forrás

Végezetül néhány mozgókép a nagysikerű BTR–152-esekről:


Felhasznált irodalom:

Horváth Miklós – Kovács Vilmos: Hadsereg és fegyverek, 1956. HM Zrínyi Média Közhasznú Nonprofit Kft., Budapest, 2011.
Resperger István – Kiss Álmos Péter – Somkuti Bálint: Aszimmetrikus hadviselés a modern korban. Zrínyi Kiadó, Budapest, 2013.

További írásaink