Sztálin 1941. november 7-ei beszéde, mítosz és valóság

1941 sorsdöntő év volt mind a hitleri III. Birodalom, mint a sztálini Szovjetunió életében. Azt biztosan kijelenthetjük, hogy a „Nagy Októberi Szocialista Forradalom” 24. évfordulóján, 1941. november 7-én a bolsevik birodalom még nem hárította el annak a veszélyét, hogy a Wehrmacht elfoglalja Moszkvát. A német csapatok végül sem a fővárost nem tudták elfoglalni, sem a Szovjetuniót nem tudták térdre kényszeríteni; jelen cikkemben arra igyekszem meg rövid választ adni, hogy vajon ehhez hozzájárult-e Sztálin beszéde illetve a Moszkvában való maradása.

Az 1939–1940-es szovjet–finn háború bebizonyította, hogy a legyőzhetetlen Vörös Hadsereg még a jóval kisebb és rosszabbul felszerelt Finnország ellen sem képes egyértelmű sikert elérni, az 1941-es német támadás pedig majdhogynem megsemmisítette a Szovjetuniót.

kowno_panzerschlacht_1941_01_raboe.jpg

Egy a német páncélosoknál sokkal jobb védelemmel és fegyverzettel rendelkező, de helytelenül alkalmazott, és emiatt megsemmisített KV-1-es harckocsi, Kowno, 1941 júniusa

A dilettáns szovjet vezetés az egyre aggasztóbb jelentések ellenére nem hitt a németek támadásában, így a védekező csapatokat rendkívül hamar bekerítették, majd felmorzsolták a német egységek. Szovjetunió-szerte pánik tört ki, a visszavonuló NKVD csapatok kivégezték foglyaikat, de sok más esetben a németek érkezése előtt a lakosság kommunista párttitkárokat, helyi zsidókat vagy NKVD-seket lincselt meg.

d_g_pavlov.jpg

Dimitrij Pavlov szovjet tábornok, aki Sztálin parancsának megfelelően nem vonult vissza, ezért erőit felmorzsolták, majd éppen ezért Sztálin agyonlövette

bundesarchiv_bild_183-l25034_russland_kriegsgefangene_sowjetische_soldaten.jpg

Szovjet hadifoglyok 1941 nyarán, Bundesarchiv, 183-L25034

Az 1941 nyara és ősze közötti időben a szovjet veszteségek jelentős része elkerülhető lett volna, azonban Sztálin parancsaiban – így például a hírhedt 270. számú parancsban is – halállal fenyegette azokat, akik meghátrálnak vagy visszavonulnak. 1941 őszén a harci morál olyan alacsony volt a szovjet csapatoknál a folyamatos kudarcok és a borzasztó veszteségek miatt, hogy már a fővárosban is  több ezres volt azoknak a száma, akik a behívóparancs ellenére nem jelentek meg, és dezertáltak. Ebben a légkörben kellett Sztálinnak kiállnia a Vörös téren a tribünre, ahol beszédet intézett a kivezényelt katonáknak. A beszéd felvételét oroszul, angol felirattal alább közlöm, illetve a teljes szöveget magyarul a videofelvétel alatt.

Elvtársak! Vöröskatonák és vöröstengerészek, parancsnokok és politikai megbízottak, munkások és munkásnők, kolhozparasztok és kolhozparasztnők, szellemi munkások, testvéreink az ellenség front mögötti területén, akik ideiglenesen a német rablók igája alá kerültetek, partizánok és partizánnők, akik pusztítjátok a német területrablók mögöttes területét!

A Szovjetkormány és bolsevik pártunk nevében köszöntlek és üdvözöllek benneteket a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 24. évfordulója alkalmából.

Elvtársak! Súlyos körülmények között kell ma megünnepelnünk az Októberi Forradalom 24. évfordulóját. A német rablók hitszegő támadása és a ránk erőszakolt háború következtében veszély tornyosult hazánk fölé. Ideiglenesen elveszítettük számos területünket, az ellenség Leningrád és Moszkva kapuja előtt áll. Az ellenség arra számított, hogy hadseregünk mindjárt az első csapás után szétszóródik és országunk térdre kényszerül. De az ellenség kegyetlenül elszámította magát. Az ideiglenes balsikerek ellenére, hadseregünk és hajóhadunk végig az egész arcvonalon hősiesen visszaveri az ellenség támadásait és súlyos veszteségeket okoz neki, országunk pedig — egész országunk — egységes harci táborrá szerveződött, hogy hadseregünkkel és hajóhadunkkal vállvetve megsemmisítse a német területrablókat.

Volt idő, amikor országunk még súlyosabb helyzetben volt. Emlékezzünk 1918-ra, amikor az Októberi Forradalom első évfordulóját ünnepeltük. Akkor országunk háromnegyed része volt a külföldi intervenciósok kezében. Ukrajnát, a Kaukázust, Közép-Ázsiát, az Urált, Szibériát és a Távol-keletet ideiglenesen elvesztettük. Nem voltak szövetségeseink, nem volt Vörös Hadseregünk — akkor kezdtük csak szervezni —, nem volt elég kenyerünk, nem volt elég fegyverünk, nem volt elég felszerelésünk. Tizennégy állam szorongatta akkor országunkat. De mi nem csüggedtünk, nem vesztettük el bátorságunkat. A háború tüzében megszerveztük a Vörös Hadsereget és katonai táborrá változtattak országunkat. A nagy Lenin szelleme lelkesített akkor bennünket az intervenciósok elleni harcra. És mi történt? Szétvertük az intervenciósokat, visszaszereztük az elvesztett területeket és kivívtuk a győzelmet.

Országunk helyzete most sokkal kedvezőbb, mint 23 évvel ezelőtt. Országunk most ipar, élelmiszer és nyersanyag tekintetében gazdagabb, mint 23 évvel ezelőtt. Most vannak szövetségeseink, akik egységes arcvonalat alkotnak velünk a német területrablók ellen. Most a hitleri zsarnokság igája alá került valamennyi európai nép rokonszenvez velünk és támogat minket. Most nagyszerű hadseregünk és nagyszerű hajóhadunk van, amelyek testükkel védelmezik hazánk szabadságát és függetlenségét. Nincs komoly hiányunk sem élelmiszerben, sem fegyverben, sem felszerelésben. Egész országunk, országunk valamennyi népe támogatja hadseregünket, hajóhadunkat és segít nekik szétzúzni a német fasiszták rablóhordáit. Embertartalékaink kiapadhatatlanok. A nagy Lenin szelleme és győzedelmes zászlaja ma éppúgy lelkesít bennünket a Honvédő Háborúra, mint 23 évvel ezelőtt.

Lehet-e kételkedni abban, hogy le tudjuk győzni és le kell győznünk a német területrablókat?

Nem olyan erős az ellenség, mint ahogy azt egyes begyulladt tudákosok feltüntetik. Nem olyan fekete az ördög, mint amilyennek festik. Ki tagadhatja, hogy Vörös Hadseregünk nem egyszer pánikszerű futásba kergette a sokat magasztalt német seregeket? Ha nem a német hírverők hivalkodó nyilatkozatai alapján, hanem Németország tényleges helyzete alapján ítélünk, nem nehéz megérteni, hogy a német fasiszta területrablók katasztrófa előtt állnak. Németországban most éhínség és nyomor honol. Németország a háború négy hónapja alatt 4 és fél millió katonát veszített, Németország elvérzik, embertartalékai fogynak, a lázadás szelleme hatja át nemcsak a német területrablók igája alá került európai népeket, hanem magát a német népet is, amely nem látja a háború végét. A német területrablók utolsó erejüket feszítik meg. Kétségtelen, hogy Németország nem sokáig bírja az ilyen erőfeszítést. Még néhány hónap, még egy félév, esetleg egy rövidke év — és a hitleri Németországnak össze kell roppannia gaztetteinek súlya alatt.

Elvtársak! Vöröskatonák és vöröstengerészek, parancsnokok és politikai megbízottak, partizánok és partizánnők! Az egész világ szeme rátok szegeződik, bennetek látja azt az erőt, amely a német területrablók haramiabandáját meg tudja semmisíteni. Európa német hódítók igája alá került, leigázott népei rátok szegezik tekintetüket, bennetek látják felszabadítóikat. Nagy, felszabadító küldetés jutott osztályrészetekül. Legyetek hát méltók e küldetésre! A háború, amelyet ti viseltek, felszabadító, igazságos háború. Lelkesítsen benneteket ebben a háborúban nagy elődeink Alexandr Nyevszkij, Dimitrij Donszkoj, Kuzma Minyin, Dimitrij Pozsarszkij, Alexandr Szuvorov, Mihail Kutuzov bátor példaképe! Vezéreljen benneteket a nagy Lenin győzedelmes zászlaja!

Fel, a német területrablók teljes megsemmisítésére!

Halál a német megszállókra !

Éljen dicső hazánk, hazánk szabadsága és függetlensége !

Lenin zászlaja alatt — előre a győzelemig!

rian_archive_429_fresh_forces_going_to_the_front.jpg

Friss szovjet csapatok tartanak a frontra, 1941 december, Moszkva, RIA Novosti Archive, 429

A német támadás megállításának oka azonban nem Sztálin helytállásában, vagy beszédében keresendő. Egyfelől a diktátor Berijának és az NKVD-nek köszönhetően tömegterrorral fogta hadra a Vörös Hadsereg katonáit, aminek kötelékeiben a reménytelen helyzetben lévő katonának nagyobb esélye volt a túlélésre, ha támadt, mint ha visszavonult. A zavargásokat és dezertálásokat statáriális kivégzésekkel, példastatuálással, tizedelésekkel „előzték meg”. A front mögött az NKVD több hadosztállyal “harcolt” a “belső ellenség” ellen, ahol sorra „buktak le” a „fasiszta, németbarát kollaboránsok”. Komplett, „nem megbízható” népcsoportokat deportáltak, elsősorban Kazahsztánba, s a deportálás folyamán tízezrek és tízezrek pusztultak el. Jörg Baberowski, a berlini Humboldt egyetem professzorának adatai szerint a jól táplált, tiszta ruhás NKVD-ések csak 1941 és 1942 során 15 tábornokot végeztek ki, illetve 1941 augusztusa és októbere között 20 ezer katonát ítéltek halálra.

_1.jpg

Lavrentyij Berija, az NKVD véreskezű feje

Sztálin 1941-ben világosan felismerte, hogy hatalmát csak akkor tudja megtartani, ha a háború alatt sem mond le a terrorról. A diktátor azokat a tábornokokat, akiknek csapatai a saját parancsa miatt nem vonultak vissza, és amely csapatokat így bekerítettek, a kudarcok miatt kivégeztette, s így a saját vezetői hibáit tudta mások élete árán „tisztára mosni”. Válaszként elmondható tehát, hogy a szovjet sikerek mögött elsősorban az emberéletet semmibe vevő kíméletlen terror keresendő, s csak másodsorban a moráljavító beszédek, új hazafias propaganda hatása.

Forrás:

Sztálin beszéde a Vörös Hadsereg szemléjén, 1941. november 7-én. In: Sztálin a Szovjetunió nagy honvédő háborújáról. Szikra, Budapest, 1949.

Ajánlott irodalom:

Jörg Baberowski: Felperzselt föld. Sztálin erőszakuralma. Európa, Budapest, 2015.

Facebook Kommentek

További írásaink