Egy nem várt segítség Romániából

A bejegyzés alcíme akár az is lehetne, hogy: “Avagy mit keres Horthy tábornokának csuklóján a volt román (miniszter)elnök karórája?” Ez a helyzet ugyanis konkrétan megtörténhetett a már “nyugdíjas” Nagybaczoni Nagy Vilmossal, amikor is Petru Grozától, a második világháború utáni román politika egyik legfontosabb személyétől egy órát kapott egyes információk szerint ajándékba. Meglepő lehet kettejük jó kapcsolata, hiszen ki gondolná azt, hogy az 1945 után háttérbe szorított, később juttatásaitól megfosztott tábornok egyáltalán ismerte Románia baloldali, de nem kommunista vezetőjét? A megoldáshoz jóval a második, de még az első világháború elé is vissza kell menni; még az Osztrák-Magyar Monarchia idején a szászvárosi református gimnáziumnak ugyanis Nagy Vilmos és Groza Péter közel egy időben voltak diákjai.

Nagybaczoni Nagy Vilmos (1884-1976) középiskolai tanulmányait a szászvárosi Kún Kocsárd Kollégiumban végezte, ahol 1902-ben érettségizett. Egy évvel korábban, mint Groza Péter (1884-1958) a későbbi jogász, és román politikus. Mérnökként akart továbbtanulni, de a család anyagi helyzete ezt nem tette lehetővé, így került a Ludovikára, és a katonai pályára. Közvetve ennek köszönhető piliscsaba-klotildligeti háza is, amellyel később Groza is kapcsolatba kerül. Már kadétként megtetszett Nagy Vilmosnak a vidék, ami őt az otthonira emlékeztette. Később itt vett telket, és építtetett fel családjának akkoriban modernnek számító nyaralót, amelynek tervezésében személyesen is részt vett. Ez már 1927-ben történt, amikor Nagy Vilmos karrierje annak ellenére is felfelé ívelt, hogy a Vörös Hadseregben is szolgált. 1941-ben pedig elérte a magyar katonai ranglétra csúcsát: vezérezredessé léptették elő, és ilyen minőségében vonult be Marosvásárhelyre az általa vezetett 1. hadsereg élén.

Groza és Nagy gimnáziuma a Kun Kocsárd Kollégium a századelőn (Magyar Földrajzi Múzeum/FORTEPAN)
Groza és Nagy gimnáziuma a Kun Kocsárd Kollégium a századelőn (Magyar Földrajzi Múzeum/FORTEPAN)

Nagy Vilmos második világháborús karrierjét azonban a bejegyzés kedvéért mi is megtörjük, akárcsak a nyilasok tették (természetesen ezúttal csakis a terjedelmi korlátok miatt), mivel a blogon már szerepelt egyszer korábban. A volt honvédelmi miniszter 1946-ban tért vissza Magyarországra, elkerülve a felelősségre vonást. Sőt, kiadták visszaemlékezéseit Végzetes esztendők címmel, valamint a tábornoki nyugdíjbizottság tagjaként dolgozott. A demokratikusnak mondható periódus végén azonban Nagy Vilmost is utolérte az, ami a Horthy-korszak más katonatisztjeit is: rang és vagyonvesztés. Miután házát elvették, Piliscsabán a Pilisi Parkerdőgazdaságban próbált elhelyezkedni, ami igazán nehezen ment. Házát eközben felosztották, és nyolc, a Néphadseregben szolgáló katonának családját szállásolták el ott. Hogy végül hogyan kapta vissza a házát, arról beszéljen inkább maga Nagy Vilmos!

Nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredes bevonul Marosvásárhelyre az 1. hadsereg élén - Forrás: mek.oszk.hu
Nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredes bevonul Marosvásárhelyre az 1. hadsereg élén – Forrás: mek.oszk.hu

A magas kort és sok eseményt megélő tábornok agg korát már viszonylagos stabilitásban töltötte. Emlékiratainak második kiadását is elkezdte a hatvanas években szerkeszteni (az elsővel nem volt megelégedve) – nem rajta múlott, hogy csak a nyolcvanas években adták ki ismét memoárját. Életminőségén javított, hogy nyugdíját, vagyonát visszakapta, valamint, hogy a tevékenységéért a munkaszolgálatot túlélők külföldről küldtek neki hálából adományokat (az elfelejtett tábornok “újrafelfedezésén” a Jad Vasem Intézet kitüntetése 1966-ban valószínűleg sokat segített).

A Nagybaczoni-villa napjainkban
A Nagybaczoni-villa napjainkban

Talán ennek köszönhetően is megőrizte szellemi frissességét. Így találkoztak vele 1974. augusztus 12-én otthonában a Pest Megyei Levéltár munkatársai (Borosy András, Egey Tibor, Héjjas Pál, Rádyné Rácz Katalin), hogy interjút készítsenek a 90 éves Naggyal. Az idős katonatiszt néha elkalandozott a kérdésektől, de azokra egy-egy visszaterelés után mindig válaszolt. Így Petru Groza segítségére is tisztán emlékezett.

E[gey Tibor] – Groza Péter osztálytársa volt?
N[agy Vilmos] – Nem. Egy évvel utánam járt Groza Péter. Van itt nekem egy levele. Hozzám intézte, tudniillik akkor folytak ezek a tárgyalások az én birtokom visszaadásáról. […]
De hát szóval így lett ez, kérlek szépen azután…
E – írt Groza Péter.
N – Akkor én írtam Groza Péternek, hogy legyen szíves, szóljon közbe. Ő tudniillik akkor nagyon jóban volt az izékkel a [… ]
E – Rákosival?
N – […] oroszokkal és főképp Sztálinnal. Sztálin temetésén volt ott. Ő részt vett azon, ahol Sztálint eltemették, s akkor ott mondta meg, hogy ö is most azon dolgozik, hogy megtartsa ezt a találkozót, az ő 50 éves diáktalálkozóját. Tudniillik ő 1903-ban érettségizett én meg 1902-ben. Azonban az ő osztálytársai között vannak olyanok, például én is, aki nem tartozom ahhoz az évfolyamhoz, de azért én is részt fogok venni. Részt is vettem. És Groza Péter […] a levelében azt írta, hogy ő megnézte a törvényeket, s jogilag teljesen igazam van. […]

Ebből a részletből kiderül, hogy az 1958-as haláláig Románia elnökeként működő Groza segítsége is kellett a ház visszaszerzéséhez. De mégis milyen óra kerül Nagy Vilmoshoz, és vajon kivel beszélt Moszkvában Groza? Az idős Nagy nem feltétlenül beszélt pontosan, valamint a hangfelvétel sem volt a legjobb Héjjas Pál szerint, de talán sejthető, hogy Rákosival beszélt a román politikus – még az is lehet, hogy magyarul, mivel származása, taníttatása okán jól beszélte a nyelvet.

A villa egy másik szögből
A villa egy másik szögből

A már említett jubileumi érettségi találkozó több anekdotának lett a része. Sütő András előtt sem volt ismeretlen ez a történet – papírra is vetette 2000-ben, valamint azt is, hogy ő milyen embernek ismerte Grozát:

Groza Péterrel nemegyszer találkoztam én is. Meggyőződhettem magyar irodalmi-történelmi tájékozottságáról, Arany János iránti rajongásáról, meg arról is, hogy a diktatúra felé törekvő RKP vezérkosaitól idegenkedik, tart is tőlük, tündöklésének bukását sejtve. Az osztályharc embertelen „élezői” Grozát „polgári csökevényekkel megvert” humanistának, sőt bohém léleknek tartották. Hol panaszként, hol „kommunistapukkasztó” kajánsággal mesélte, hogy mi mindenben próbálják őt az elvtársak „intranzigenssé” formálni. Valamikori osztálytársaival is szemben. Amilyen Nagybaczoni Nagy Vilmos volt például, Magyarország honvédelmi minisztere 1942–43-ban, Grozának pedig osztálytársa a századforduló idején a szászvárosi Kuun Kollégiumban. Jubiláris érettségi találkozóra az ötvenes évek elején őt is meghívta a román miniszterelnök. Elfelejtette volna, hogy Nagy Vilmos még mindig börtönéveit tölti Budapesten? Dehogyis! De miként azt nekünk mesélte: ő nem a Horthy miniszterét, hanem az osztálytársát hívta meg jubiláris találkozóra. Mégpedig olyanformán, hogy Moszkvában, Sztálin temetésének alkalmával, a gyászban meglágyult, sőt megtört szívek engedékenységére számítva súgta oda Rákosi Mátyásnak: „Ígérje meg nekem, hogy Vilmost egy osztályfőnöki órára, ünnepi vacsorára s néhány napos erdélyi körútra kiszedeti a börtönből!” A Genialisszimus legjobb magyar tanítványa rábólintott, s két nap múltán máris ugrasztották, borotválták, öltöztették a rab minisztert, hogy siessen Szászvárosba osztályfőnöki órára elmesélni, mettől meddig ballagott el a vén diák.

Az órát azonban ő sem említi meg. A már szintén elhunyt erdélyi újságíró, Sylvester Lajos 2004-ben írt Nagybaczoni Nagy Vilmosról, mivel szülővárosában, Parajdon emléktáblát avattak az emlékére. Az ő írásában már előkerül a karóra, igaz mások visszaemlékezéseit hívja segítségül: dr. Szőts Dánielnek, az Erdővidék c. hetilapban korábban (2002, 8. szám) megjelent sorait idézi:

“Egy szép napon a magyar ÁVH fekete Volgája megállt Klotildligeten Nagy Vilmos portája előtt. Ő éppen a kertben dolgozott. Megkérdezték tőle, hol van Nagy Vilmos? Én vagyok az, volt a felelet, mire a két jól fésült ávós beültette az autóba az öreget, de nem az Andrássy út 60-ba vitték, hanem egy szabómesterhez, aki vadonatúj sötét öltönybe öltöztette Vilmos bácsit, majd szép fekete lakkcipő, fehér ing és nyakkendő is került, mely öltözetben a román határra utazva átadták Dr. Petru Groza embereinek. Az érettségi találkozón Groza minden osztálytársának egy-egy arany órát ajándékozott. A találkozó után ugyancsak egy fekete Volga Parajdra vitte az urakat, ahol Nagy Vilmos felkereste szülei sírját, majd Nagybacon felé tartottak. Mikóújfalunál a sofőr nem tudta merre kell menni és az út szélén kaszáló székely bácsitól megkérdezte: merre vezet az út Nagybaconba, mert két fontos urat viszek, Románia miniszterelnökét és Magyarország volt hadügyminiszterét. Az öreg székely a kaszáját megállította, kalapját félretolta és azt mondta: Ha magik miniszterek, akkor én a római pápa vagyok. Jó utat kívánok.”

A cikket jegyző Sylvester leírja, hogy az adoma kapcsán még szóba került az is, hogy a Volgából magyarul szólt ki Groza, ami a magyar nyelv akkori restrikciója miatt érdekes adalék – mindamellett hozzáteszi, hogy a folklór továbbszövése ellenére is van alapja a történetnek. E sorok olvasói is láthatják, hogy Sylvesternek bizony igaza van, hiszen csak a mostani bejegyzésből kiderül, hogy Nagy Vilmost a villájában bizony nem kereshették fel az ávósok 1953-ban. De Groza sem volt már ebben az évben miniszterelnök, mivel 1952 óta a román államtanács vezetője volt, de facto államelnök.

Groza 1946-ban: az Ekésfront vezetője sosem lett a Román Kommunista Párt tagja, mégis Sztálin
Groza 1946-ban: az Ekésfront vezetője sosem lett a Román Kommunista Párt tagja, mégis Sztálin “legjobb román tanítványa” volt

Közvetlenül az ominózus óra tehát nem kerül elő Nagy Vilmos emlékezetéből – miközben a PML munkatársaival készített interjú végére még a Jad Vasem kitüntetése is elő lett szedve. Csak másodkézből származó információk szólnak Groza “kézzelfogható” ajándékáról. Károlyfalvi József, a tábornok életrajzának megírója Nagy Vilmos egy rokonától tud egy “Groza 1903-53” feliratú óráról, amelyet említ a biográfiában. Így egyelőre csak az mondható biztosnak, hogy Petru Groza valóban segített régi diáktársán, de az az óra valószínűleg az évek során szó szerint a mondai homályba veszett. Ha viszont eme sorokat Nagy Vilmos családtagjai is olvassák, kérem Őket, hogy juttassanak el a bloghoz információt az óráról, hogy létezett-e az ajándék időmérő szerkezet vagy sem. Aki pedig hallott még történeteket erről a tárgyról, az se legyen rest, írja le kommentben, hogy mit tud a román köztársasági elnök ajándékáról!

S hogy kerül ide az Ifipark? Nos úgy, hogy az előtte álló közterület, a mai Várkert rakpart Petru Groza nevét viselte egy ideig (FORTEPAN)
S hogy kerül ide az Ifipark? Nos úgy, hogy az előtte álló közterület, a mai Várkert rakpart Petru Groza nevét viselte egy ideig (FORTEPAN)

Források:

Héjjas Pál: Megkésett riport nagybaczoni Nagy Vilmos (1884-1976) ny. vezérezredes volt honvédelmi miniszterrel. Piliscsaba-Klotildliget 1974. augusztus 12. In: Tanulmányok Pest megye múltjából (szerk.: Halász Csilla, Tóth Judit), Pest Megyei Levéltár, Budapest, 2007 (Pest megye Múltjából sorozat, 13.), 75-138. o.

Károlyfalvi József: A református tábornok – Nagybaczoni-Nagy Vilmos katonai-politikai pályája

N. Kósa Judit: Tervezte: Nagybaczoni Nagy Vilmos, Népszabadság, 2002. március 30.

Sütő András: Tamási Áron esete Petru Grozával, Űj folyam, X. évfolyam, 1-2. szám (2001. február)

Sylvester Lajos: Nagybaczoni Nagy Vilmos emléktáblája alá, gondola.hu 2004.május 28.

További írásaink