“Az ukránok cseh szuronyok védelme alatt bátran szervezkednek”. Kárpátalja a magyar sajtóban az első bécsi döntéstől a visszacsatolásig

Az első bécsi döntés értelmében (1938. november 2.) Magyarországhoz került Kárpátalja többségében magyarok által lakott sávja, a Csehszlovákiánál maradt terület etnikai többségét a ruszinok alkották. A csehszlovák állam elleni izgató cikkek ezt megelőzően is előfordultak Magyarországon, azonban 1938-ban, azok után, hogy a lengyel-magyar határ, s Kárpátalja teljes területi visszaszerzése nem valósult meg, ezek a cikkek újra elszaporodtak. Ezek egy része azonban nem csak csehellenes, hanem „kárpát-orosz”-barát, “szovjet-ukrán“-ellenes. Írásomban ezek közül válogatok.

1385169_528882447192320_1794869382_n_www_kepfeltoltes_hu.jpg

Csehszlovákia 1938 novembere és 1939 márciusa között

Az általában tárgyilagos hangsúlyt képviselő Pesti Hírlap így ír: „az ukrán elemek izgatása (…) nem ismer határt”,[1] a Kis Újságban már árulkodóbb egy cikk címe: „Borzalmas ukrán terror a magyarok és ruszinok ellen”[2]. A magyarázatra sem kell sokat várnunk, a lapok egymás után számolnak be a ruszinok Magyarországhoz való hűségéről: „a kárpátoroszok népe mindig hű volt Szent István koronájához”.[3] a szerzők hamar „megtalálják” a szálakat mozgató erőket:

Kis Újság:

„Szovjetorosz befolyás Ruszinszkóban?

Ruszinszkóban újabb szovjetorosz befolyás kezd érvényesülni. A szovjetbarát akció élén Walnicki áll, aki egy bolsevizált ukrán diákszervezettel dolgozik együtt. Prága elnézi a bolsevisták működését és támogatja őket”[4]

Pesti Hírlap:

„Moszkva izgató hadjárata Kárpátoroszföldön ukrán álarc alatt

Cseh Kárpátaljának egyik legjelentékenyebb résztvevője Moszkva, a felvidéki és kárpátaljai kommunisták honvédjeink elől átmenekültek cseh területre és most a kommunista izgatás arra irányul, egymással állítsa szembe a Csehországban (sic!) maradt kárpátoroszokat és magyarokat. Mégiscsak általános vonalakban bontakozik ki a kommunista aknamunka amelynek célja az őslakosság szétzüllesztése.”[5]

A Katolikus Szemle „államilag támogatott orosz-ukrán propaganda”-ról cikkezik, és kifejti, hogy a „félrevezetett, naiv ruthén gyermekek kiontott vére az ukrán agitátorok lelkét terheli”[6]

0199576-a.jpg

0199576-b.jpg

Képeslap Ungvárról, 1938. november 14. Zempléni Múzeum, Szerencs, 0199576

A legátfogóbban a kérdéssel a 8 órai újság foglakozott:

„Egyenruhát kapott az ukrán GPU

Az ukrán csapatok állandó terror alat (sic!) tartják a lakosságot. Nyilvános helyeken magyarul vagy ruszinul nem szabad beszélni. Menekültek elbeszélése szerint az ukrán GPU parancsnoka Tisiu mérnök, akinek alárendeltek minden karhatalmi szervet.

A gárdisták kis része ruszinszkói lakos, a többi Lengyelország és Szovjet-oroszország déli részéről beszivárgott gárdista, aki rendszeres katonai kiképzésben részesült.”[7]

vagy:

„Segélykiáltás Kárpátaljáról. Élet vagy halál kérdése a népszavazás. Hiteles adatok a cseh hóhér-banditák vérengzéséről.

Az ukrán GPU hóhéra. A szovjetből átjött ukránok a GPU eszközeivel dolgoznak. Foglyaikat marhaszállító kocsikban vitték Kárpátaljáról a cseh börtönökbe. A megmenekült szemtanuk jegyzőkönyvbe mondták, hogy azokat, akiknek még volt erejük az ellenállásra, büntetésből a bordájuknál fogva kapóra akasztották fel.”[8]

„Őszinte-riport az ukrán kérdésről

50000 vörös zsoldos terrorja 500. 000 kárpátorosz fölött.

Az az Ukrajna („határország”), amely a kárpátaljai kérdést váratlanul elmérgesíti, 1922 óta tanácsköztársaság, tagja a Szovjetköztársaságok Uniójának, 20 millió ukrán, vagy kisorosz lakossal. (…). Az ukrán-szovjet Rakovszki – Lenin bizalmasa – alakította azután, hogy a lengyelek diadalmasan visszaverték a portyázó ukránokat.”

„Ez az orosz (!) invázió három forrásból tevődött össze.

  1. Lengyelországból kiutasított ukránok, akik az Uzsoki-hágón keresztül érkeznek.
  2. a Wrangel és Dankin féle ellenforradalmár hadseregek szétszóródott csapatai
  3. A Szovjet-ukránok, a lenini és sztálini vörös propaganda agitátorai.

A lakosság tizedét sem kitevő ukrán kisebbség terrorizálja az egész Kárpátalját – a csehek jóvoltából.

Az ukránokat nem fűzi vérségi kapcsolat a ruszinokhoz, nem éreznek történelmi sorsközösséget a magyarokkal, hódítók ők egy idegen, térdre kényszerített országban, s a cseh szuronyok védelme alatt bátran szervezkednek. Mivel pedig a szovjet-ukránok csoportja volt a legnagyobb, ma már az egész ukránság vörös, moszkvai szellemben szervezi sejtjeit.[9]

mapacsr.jpeg

Csehszlovákia etnikai térképe, 1935. A térkép egyként kezeli az ukránokat és a ruszinokat, illetve a cseheket és a szlovákokat, valamint a területi kisebbségeket egyoldalúan tünteti fel, a magyarok hátrányára.

Az újságcikkek elemzése előtt fontos megjegyezni, hogy más lapok is foglalkoztak a csehszlovákiai eseményekkel.[10] Nem feladatom a kárpátaljai események részletes ismertetése, azonban fontos megjegyezni, hogy a magyar politikai elit jelentős része, így az ahhoz erősen kötődő lapok is felismerték, hogy a ruszin nép, mivel különbözik mind a csehtől és szlováktól, mind az ukrántól, a propaganda szempontjából felhasználható lesz a revíziós célok elérésében. Az ukrán nacionalizmus megmutatkozása kitűnő alkalmat nyújtott egyrészt a lengyelekkel való együttműködésre, ami a két ország kapcsolatát javította, másrészt arra, hogy a ruszinok helyzetét fel tudják használni bármilyen magyar érdek védelmében.(Az ukrán nacionalizmus 1941-es állapotairól s a lembergi mészárlásokról lásd korábbi cikkünket.)

Tehát azok a beszámolók, ahol „a magyarokat nem szerető” ukránok által a „magyarokat szerető” ruszinok ellen esetlegesen elkövetett atrocitásokról szólnak, szimpátiát kelhettek a ruszinok iránt. Másrészt a közvélemény számára megmagyarázza, miért van szükség arra, hogy a Csehszlovákiánál maradt nem magyar többségű terület Magyarországhoz kerüljön. („Élet vagy halál kérdése a népszavazás”.) A „bolsevista” szál megjelenése a lapokban egyrészt magyarázható a szimpátiakeltéssel, de elsősorban, a csehszlovák-szovjet védelmi szerződés (1935. május 16.) által kiváltott aggodalmat kell mögötte látnunk; erre jó bizonyíték, hogy a cikk szerzői igyekeztek a bolsevizmussal nem vádolható cseh kormányt a bolsevisták támogatói közt feltüntetni. Úgy vélem, hogy a sajtó fent idézett kirohanásai erősen befolyásolhatták a szovjet-, illetve szovjet-oroszképet és telítettek sztereotípiákkal, de a hivatalos szovjet-magyar kapcsolatokat nem a kárpátaljai ruszinok és ukránok ügye határozta meg, hanem a korábban létrejött, már hivatkozott védelmi egyezmény.

Kárpátalja kérdése a lapokban akkor került újra címlapra, amikor Csehszlovákiát teljesen feldarabolta a Harmadik Birodalom. Itt újra előkerülnek a ruszinok hűségéről és az ukrán banditák támadásairól szóló cikkek.[11] A Magyarország közli „Sztálin nagy külpolitikai beszédét”:

„A nyugat el akarja hitetni, hogy Németország Kárpát-Oroszországon keresztül meg akarja támadni Szovjet-Ukrajnát, hogy elmérgesítse a légkört.

  1. A Szovjetunió megerősítette hadseregét.
  2. A Szovjetunió békére törekszik és a gazdasági kapcsolatok kiépítésére
  3. A Szovjetunió nem fél a támadásoktól és minden csapásra kétszeresen válaszol.
  4. Minden megtámadott országnak segíteni fog.”

A 8 órai újság válaszként feltette a kérdést: Cseh tisztek a vörös hadseregben?”[12] – ezzel is utalva a cseh-szovjet segítségnyújtási szerződésre.

A lapok március 15-ét követően – értelemszerűen – a Magyar Honvédség előretöréséről és a lengyel határ létrejöttéről írtak elégedett hangvételű cikkeket; a „szovjet kérdés” megszűnt az újságok hasábjain Kárpátalja tekintetében.

78507.jpg

Magyar katonák az 1939-ben visszacsatolt Huszton. Kép forrása: FORTEPAN/BERKÓ PÁL

[1] Pesti Hírlap, 1938. november 11. p. 4.

[2] Kis Újság, 1938. december 7. p. 7.

[3] Pesti Hírlap, 1938. november 16. p. 1.

[4] Kis Újság, 1938, december 2. p. 2.

[5] Pesti Hírlap, 1938. december 2. p. 6

[6] Katolikus Szemle, 53. évf., 1939. I. január-július. p. 288.

[7] 8 Órai Újság, 1938. december 16. p. 5

[8] 8 Órai Újság, 1938. december 16. p. 6.

[9] 8 Órai Újság 1938. december 15. p. 5.

[10] A politikai paletta különböző részeinek lapjai máshogy reagáltak rájuk, a Magyarország visszafogottabban írt, általában tárgyilagosan lásd: Magyarország, 1939. január 10. p. 3. A nyilas Magyarság a Szovjet-Ukrajnában terjesztett német-ellenes propagandáról és Ukrajna felszabadításának 20 éves évfordulójára szervezett központi ünnepségéről számol be, ahol Hruscsov felelevenítette az 1919-21-es háborút és az egységes Ukrajnáról beszélt. Lásd: Magyarság, 1938. november 23. p 4.

[11] Magyarország 1939. március 15. p. 2. „Garázdálkodik a Szics gárda”

[12] 8 Órai Újság 1939. március 23. p. 3.

Facebook Kommentek

További írásaink