“Németet ne kelljen eltűrjünk lakásunkban”. Adalékok budakeszi németek kitelepítéséhez

A második világháborút követően az egész németséget kollektív módon bűnösnek bélyegezték meg, attól függetlenül, hogy az adott egyéneknek milyen volt a viszonya náci rendszerrel. Ennek értelmében Európa szerte a kisebbségben élő németeket nemre és korra való tekintet nélkül megalázták, kifosztották és kitelepítették. A magyarországi németség jelentős részét szintén deportálták, javaikat az állam elkobozta, a német állampolgárok tulajdonait pedig a Szovjetunió kapta meg. Cikkemben a német-ellenes gyűlöletkampányhoz kívánok adalékokkal szolgálni a budakeszi németek lakásinak elvételén keresztül.

k14.jpg
Békásmegyeri pályaudvar, 1946. május 3. www.svabkitelepites.hu

A hazai németség kitelepítésével szerzőtársam, György Sándor már foglalkozott, ezt az írását itt elolvashatják, a deportálások okaival, folyamataival ezért én részletesebben nem foglalkoznék. Összefoglalásként kiemelhetjük, hogy az 1940-es évek második felének regnáló hatalma – amely ekkor nem csak a kommunistákat jelentette! – a kitelepítés okaként  a világháború előtti és alatti német kisebbségi politikát jelölte meg. Úgy vélték ugyanis, hogy a hazai németség a hitleri Németország hű szövetségese és kiszolgálója volt, s mint ilyen – mai szóval – nemzetbiztonsági kockázatot jelentett, ezért kitelepítésük az úgynevezett nácítlanítás mérföldköve. Cikkemben olyan forrásokat vonultatok fel, amely emellett a fenti szándék mellett arra is rávilágítanak, hogy a deportálások hátterében komoly anyagi érdekek is álltak.

k28.jpg
Békásmegyeri német család elvett házuk udvarán, az indulás előtt.  1946. március (?) 3. www.svabkitelepites.hu

A magyarországi harcok éppen hogy véget értek, máris olyan rendelkezések léptek érvénybe, amelyek etnikai-nyelvi-kultúrális alapon tettek különbséget magyar állampolgárok között. Mint ismeretes Budapest környezetében – így Budakeszin, Budaörsön, Békásmegyeren, Nagykovácsiban Pomázon Törökbálinton, Vecsésen, stb. – jelentős lélekszámú német anyanyelvű-származású lakosság élt. A háború okozta lakásínséget úgy kívánták enyhíteni, hogy a kimbombázottaknak és menekülteknek a németek házát juttatják.

Összeköltöztetik a svábokat

Miután az utóbbi időben egyre többen térnek haza Budapestre, a fővárosi lakáshiány csökkentése érdekében Kovács Béla belügyi államtitkár úgy határozott, hogy a pestkörnyéki svábokat összeköltözteti és a megürült lakásokat a hazatérő magyarok foglalják el.

Népszava, 1945. április 25. 3. o.

A más német többségű Budapest környéki településekkel (pl: Budaörs) ellentétben Budakeszin tömeges összeköltöztetésre nem került sor, ugyanis a lakosság 65%-a volt csak német a háború után, az összeköltöztetés pedig csak 75%-os többség esetén lett volna kötelező. Ez nem jelentette azonban azt, hogy az üresen álló, németek tulajdonában lévő házakat ne sajátította volna ki az állam, ezeket az ingatlanokat menekültek számára utalták ki.

budakeszi1.JPG
Budakeszi látképe egy frissen a településre beköltöztetett erdélyi (gyökerű) nőtől küldött képeslapon, 1947. Zempléni Múzeum, 0100498

Itt [Budakeszin] összeköltöztetés helyett menekült magyarok letelepítésére készülnek. Ötven-hatvan magyar családot lehet letelepíteni. Csángókat, felvidéki és délvidéki magyarokat várnak.

Világ, 1945. június 28. 3. o.

vilag1945.JPG
Világ, 1945. június 28. 3. o.

Az intézkedést heves gyűlöletkampány is kísérte, mely a kitelepítendők megbélyegzésével, megalázásával kívánta megkönnyíteni a társdalom számára a folyamatok elfogadását. A háborús pusztítások után kézenfekvőnek tűnt a kormányzat részéről, hogy a kollektív bűnösség hangoztatásával indokolják a kiköltöztetéseket. Erre egyébként szükség is volt, ugyanis a kitelepítéseket 1945 május-júniusában még nem lehetett elkezdeni, ezért az elüldözni kívánt németeket – Budakeszin is – volksbundistának bélyegezve kényszermunkára internálták.

Intézményesen oldja meg a svábkérdést a belügyi kormány

Egyetlen sváb sem bújhat ki az igazolás alól — Budakeszi végre magyar lesz

A belügyi kormányzat egyik legfontosabb feladatának tekinti az ország anyagi és erkölcsi romlásáért nagymértékben felelős magyarországi német fasiszták ügyének végleges és igazságos rendezését. Intézményesen és nem tüneti kezeléssel történik a svábkérdés megoldása. A hazai németség különböző elemeinek számbavétele és elbírálása már megkezdődött. A megoldás módszerei többek között: széttelepítés, kötelező munkaszolgálat, internálás és Népbíróság elé utalás. (…)A svábkérdés megoldásának egyik következménye lesz, hogy

Budapest környéke végre magyar lesz.

Feltétlenül elmennek a svábok Budakesziről, Budaörsről, Törökbálintról és az egyéb sváb falvakból, hogy helyet adjanak a földigénylő magyaroknak. (…)

Világ, 1945. június 2. 1. o.

A németek megbélyegzésébe a kormányzati intézkedések mellett természetesen az értelmiség egy része is beszállt, így a németek nyomorúságából viccet csináló  Ludas Matyi egy meglehetősen sajátos formával járult hozzá a gyűlölet szításához.

— Hallotta ezt a szörnyűséget? Németországban 9 millió német kódorog lakás nélkül!

— Rémes! Meg kellene hívni őket, hogy irtsanak ki bennünket és pihenjék ki magukat a lakásainkban.

Ludas Matyi, 1945. szeptember 30. 4. o.

Ravasz ember
— Képzelje,  ez  a  Pregovácz hamis papírokkal   svábnak adta  ki  magát!
— Miért?
— A  fűtött  vagonok  miatt.

Ludas Matyi, 1946. január 27. 2. o.

ludasmatyi1.JPG
Ludas Matyi, 1946. január 27. 4. o.

Ábrándos séta Budakeszin

A budakesziek holdfénynél már készülnek a télre; tele van a spájzuk gépfegyverrel

A Ludas Matyi kiküldötte munkatársát Budakeszire, hogy meggyőződjék róla, milyen a jólét ebben a kedves falucskában, hány kövér volksbundista esik egy-egy háztartásra a mai zsírszegény világban. A rendőrség lapzártáig négyszázhuszonnyolcat számolt össze, jórészük a kukoricásban bujkált, mert most kukoricaszezon van. A spájzokban is igen sok a volksbundista, nyilván télre tárolják őket, a derék svábasszonyok szeretik a volksbundistákat savanyú uborkával. (…)

Ludas Matyi, 1945. szeptember 16. 1. o.

A kitelepítéshez és a kifosztáshoz szükséges törvényi szabályozást már rendkívül korán, 1945-ben megalkották, a törvény gondoskodott a a kitelepítendők vagyontárgyairól is:

A minisztérium a Szövetséges Ellenőrző Tanács 1945. évi november hó 20-án kelt és a magyarországi német lakosság Németországba való áttelepítéséről szóló határozat végrehajtásának tárgyában az 1945: XI. tc. 15. §-ában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

1. §. Németországba áttelepülni köteles az a magyar állampolgár, aki a legutolsó népszámlálási összeírás alkalmával német nemzetiségűnek, vagy anyanyelvűnek vallotta magát, vagy aki magyarosított nevét német hangzásúra változtatta vissza, továbbá az,  aki Volksbundnak, vagy valamely fegyveres német alakulatnak (SS) tagja volt.

(…)

3.  §. (1) Az áttelepülésre kötelezett személyeknek – tekintet nélkül arra, hogy az ország területén, vagy azon kívül tartózkodnak – minden ingatlan és ingó vagyonát a jelen rendelet hatálybalépése napjától   kezdődően  zár  alá  vettnek  kell  tekintetni,   a  tulajdonos (birtokos) abból semmit el nem idegeníthet és azt meg sem terhelheti. A zár alá vett készletekből (élelmiszer, takarmány, tüzelő, stb.) a tulajdonos (birtokos) csak a rendes háztartási és gazdasági szükségletének megfelelő mennyiséget használhatja fel.

(2) A zár alá vett vagyont leltározni kell. A leltárak elkészítéséhez és a leltárba vett vagyontárgyak megőrzéséhez szükséges szak személyzetet az illetékes miniszterek bocsátják rendelkezésre.

12.330/1945. M. E. számú rendelet a magyarországi német lakosságnak Németországba való áttelepítéséről

A németség kifosztását az ingatlanállomány elvételén túl az ingóságok jelentős részének elkobzásával tetézték:

A pénzügyminiszternek 16.652/1945 P. M. számú rendelete

a német tulajdonban álló vagyontárgyak forgalmának korlátozása és zár alá vétele tárgyában.

A német tulajdonban álló vagyontárgyak forgalmának korlátozása és zár alá vétele tárgyában a Magyar Közlöny 9. számában megjelent 528/1945. M.E* számú rendelet 3. §-ában nyert felhatalmazás alapján a következőket rendelem:

l.§. (1) Az ország területén minden természetes, jogi személy és hatóság az 528/1945. M.

  • Az 528/1945. M. E. számú rendeletet lásd az Igazságügyi Közlöny jelen évfolyamának 31. lapján.

E.* számu rendelet hatályba lépését követő 10 napon belül a Magyarország területén található minden ingatlan és ingó vagyont — beleértve az értékeket, készpénzt, követeléseket (…)

(3) Bejelentés alá esik a német tulajdonban lévő egész vagyon, tehát a személyes használatra szolgáló ruházati és háztartási tárgyak is.
§. (1) Az ingatlanokat a fekvési hely, telekkönyvi betét és helyrajzi szám, terület kataszteri holdban és négyszögölben kifejezve, utca, házszám feltüntetésével kell bejelenteni. Az ingatlanokra vonatkozólag azt, hogy tulajdonosuk német állampolgár, a pénzügyigazgatóságnak a telekkönyvi hatósághoz a bejelentés megtétele után azonnal be kell jelenteni.
(2) A telekkönyvi hatóság a bejelentés alapján az ingatlanokra vonatkozó telekkönyv „B.” lapján a jelen rendeletre utalással feljegyzi, hogy az ingatlan „tulajdonosa német”. Ennek a feljegyzésnek a hatálya az, hogy az ingatlant jogügylettel elidegeníteni vagy megterhelni nem lehet.

Igazságügyi Közlöny, 1946. június 30. 203. o.

A kitelepítéseket követően rendkívül hamar átadták az ingatlanokat az újonnan beköltözőknek, ennek természetesen az is az oka volt, hogy a számos “felszabaduló” lakásra meglehetősen nagy igény is mutatkozott, a Világ összefoglalója a következő adatokat közölte:

A   rögtönös    letelepítés    az egyetlen  módja  annak,   hogy a  sváb  tulajdont  megóvjuk  az elkallódástól és  lehetőleg   csorbítatlanul  adjuk át   az   új   birtokosnak.  A  Népgondozó  Hivatal  eddig  27.000  családot,   körülbelül   108.000.  embert telepített  le  a svábok  által  kiürített  birtokokra.

Világ, 1946.február 7. 2. o.

Ez a “sietség” érthető volt, ugyanis a belügyminisztérium – amely kommunista vezetés alatt volt – az újonnan ingatlant és vagyont szerzettek körében így népszerűségre tehetett szert. Az új betelepülők szűrés nélküli ingatlanhoz való juttatása azonban olyan rendkívül csúnya bűneseteket is produkált, mint a budakeszi  gyermekerőszakoló szatír esete:

Letartóztatták budakeszi gyerekszatirját

Három kislányt tett beteggé

Az északpestvármegyei rendőrkapitányságon ma délelőtt befejezték Petrezselyem Pál 48 éves gazdálkodó kihallgatását. Azért helyezték előzetes letartóztatásba, mert Budakeszin, hónapokig mint gyermekrontó szatir garázdálkodott.

Petrezselyem Nagykőrösről került Új telepesként Budakeszire. Nagykőrösön az egész falu rettegett tőle s őrültnek tartotta. A község lakói

»az Alföld bikája«

gúnynéven ismerték. A budakeszi svábok kitelepítése után házat és ingatlant kapott és kezdetben egészen normálisan viselkedett, később azonban az idegbaj jelei mutatkoztak rajta.  (…)

Világ, 1945. május 25. 6. o.

torbagy1.JPG
Budakeszi németek Biatorbágy vasútállomáson 1946. márciusában. Kalapban: Heuschmidt János, sapkában: Budavári Ferenc, leventesapkában: Heuschmidt Mátyás. Vagonajtóban ül: Budavári Erzsébet, álló férfi: Mérai József. A németek kitelepítése – 1946. In: Budakeszi Hírmondó, 2013.

A Németországba kitelepítendők számát 1945 nyarától folyamatosan csökkentették, s végül a teljes kitelepítés helyett összesen 230 000 főt deportáltak, a szerencsétlenebbeket a Szovjetunióba, utóbbiak közül 16 000 fő kényszermunkatáborban hunyt el. (Zinner, 2004.) A budakeszi németek közül a hivatalos statisztikák szerint 3489 főt telepítettek ki. (www.svabkitelepites.hu) A keretszámok csökkentése mögött az állt, hogy egyfelől a romokban heverő Németország nem tudott több embert befogadni, ugyanis Lengyelországból és Csehszlovákiából a magyarországinál jóval brutálisabb német-ellenes akciókat követően több millió német érkezett; illetve a magyarországi ellenállás miatt a kormányzat kénytelen volt a kitelepítés alól felmentettek számát megnövelni.

8-s_soowa.jpg
Német nők megalázása kitelepítésüket megelőzően Prágában, 1945.

A második világháború utáni lengyelországi antiszemitizmus jó példa arra, hogy egy működő ellenségképnek nem alapfeltétele az ellenség jelenléte. Jelesül a magyarországi németség többségének a kitelepítése után a kommunista hatalom az 1950-es évek folyamán “nem hagyott fel” a németellenes retorikával, a cikkem címéül szolgáló idézet helye jó példa erre.

Nagyon is jól tudják, hogy úgy kellett bukdácsolnom hivatalból hivatalba, hogy valami helyénvaló épületet szerezhessek, hogy legényeim csak a munkának élhessenek, hogy németet ne kelljen eltűrjünk a lakásunkban.

Koczogh Ákos: Misztótfalusi Kis Miklós – “Hitvány vasmüves?” Építünk. A Magyar Írók Szövetsége Debreceni Csoportjának folyóirata 3. (1952) (regényrészlet)  42. o.

A németek kollektív megbélyegzése olyan “remekül” működött, hogy egy idős, német anyanyelvű hölgy 2011-ben, midőn népszámlálási biztosként kérdeztem nemzetiségéről, bevallotta, hogy 21 évvel a rendszerváltoztatás után, 1941-et követően először meri bevallani népszámláláson, hogy a magyar mellett a német nemzetiségnek is a tagja.


Felhasznált irodalom és források:

12.330/1945. M. E. számú rendelet a magyarországi német lakosságnak Németországba való áttelepítéséről

Igazságügyi Közlöny, 1946.

Ludas Matyi, 1945, 1946.

Népszava, 1945.

Világ, 1945, 1946.

Rutsch Nóra: Magyarország miért? A magyarországi németek kitelepítésének néhány kérdése. In: Történelemtanítás. 2010. 4. sz.

www.svabkitelepites.hu

Zinner Tibor: A magyarországi németek kitelepítése. Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Budapest, 2004.

Facebook Kommentek

További írásaink