Múzeum a tűzben, tűz a múzeumban

Blogunkon már több bejegyzésben foglalkoztunk az 1956-os eseményekkel és haditechnikával is. Mostani posztunk is szervesen kapcsolódik a forradalomhoz; kevéssé ismert, hogy a Nemzeti Múzeumban több tűz is tombolt, amelyek súlyos károkat okoztak például az Ásványtani Gyűjteményben és az Őslénytárban is. Azt, hogy a lángok elérjék az Országos Széchényi Könyvtár anyagát, csak tűzoltók és múzeumi dolgozók hatalmas erőfeszítései révén sikerült elkerülni. 

39994.jpg
Szovjet páncélos a Múzeumkertben (Fortepan 39994)

1956. október 23-án Budapesten a Nemzeti Múzeummal szomszédos Magyar Rádió épületénél kezdődtek meg a harccselekmények, így érthető volt, hogy a közgyűjtemény nem maradhatott ki az összecsapásokból. Fülep Ferenc főigazgató elmondása szerint  „október 23-án éjjel, körülbelül éjféltájban a Rádiót ostromló ellenforradalmárok betörték a múzeum hátsó kapuját, behatoltak az épületbe, és onnan lőttek a rádiót.” (Baják 57. o.) Utánuk néhány órával érkeztek meg a rendteremtésre kivezényelt szovjet katonák, akik átkutatták az épületet (a forradalmárok addigra elmentek), feltörték az elárusítópultot, ugyanakkor “jólnevelt látogatóként” beírtak a vendégkönyvbe is.

beloves_pollack.png
Tüzérségi belövés a Pollack Mihály tér felől

A következő napi harcok során a múzeumot több belövés érte a Kálvin tér irányából: találatok kapott az Őslénytár, az Ásványtár és az Afrika-kiállítás is. A tűzoltókhoz az első riasztás 12 óra 13 perckor futott be, amelyet a forradalom napjai alatt még tíz hasonló követett. Bár több egységet riasztottak, a harccselekmények miatt csak egy tudta megkezdeni az oltást: a forradalom első napjaiban több alkalommal vezényeltek ki tűzoltókat tömegoszlatáshoz, amelyek során több járművük megrongálódott.

Az Ásványtár teremsora

A budapesti tűzoltók leterheltségét nagyon jól jelzi, hogy a 24-én befutott újabb két riasztáshoz ceglédi és székesfehérvári egységeket riasztottak, amelyek azonban szintén képtelenek voltak megközelíteni a helyszínt. Október 25-én délután újabb riasztás érkezett, a lángok ekkor a Puskin utcai szárny felé terjedtek, veszélyeztetve a Széchényi Könyvtárat (a könyvtár csak 1985-ben költözött át mai helyére, a Várba).

tuzolto.png
Megrongálódott tűzoltóautó 1956 október végén

A sok gyúlékony anyagot tartalmazó Afrika-kiállítás is egyre nagyobb erővel égett. A könyvtárnál mindössze 9 tűzoltó dolgozott Petőfi József százados vezetésével, de sikeresen gátolták meg a lángok átterjedését. Az időközben kigyulladt tetőt két sugárral Hidas Gyula főtörzsőrmester és csapata oltotta úgy, hogy közben a tőlük 30 méterre lévő kupolából forradalmárok tüzeltek a téren levő szovjet tankokra, amelyek géppuskával válaszoltak. Egy szakasz a II. emeleten dolgozott, a negyedik pedig az Afrika-kiállítást oltotta, azonban munkájuk befejezése előtt a szovjetek, akik a nagy erőkkel települtek a Múzeumkertbe, leállíttatták a munkát.

hida_gyula.png
Hidas Gyula főtörzsőrmester, akit november 7-én a Fővárosi Tűzoltó Osztályparancsnokságot megszálló szovjetek agyonlőttek

Ekkor kezdődött meg egy körülbelül 40-50 perces összecsapás, amelyet a tűzoltók a pincében vészeltek át; amikor előjöttek, észlelték, hogy a múzeum üres, és a nem teljesen eloltott tűz ismét erőre kapott, így a közben beérkezett székesfehérvári bajtársaikkal és tiszti növendékekkel együtt láttak neki a lángok megfékezésének. Súlyos volt a helyzet a faszerkezetes tetőtérben, ahol “olyan magas volt a hőmérséklet, hogy a belül működő vízsugaraknál a sugárvezető tűzoltókat 3-4 percenként váltani kellett.” (Baják 59. o.)

afrika.jpg
Az Afrika-kiállítás elpusztult elefántos diorámája

Ennek ellenére a tűzoltók viszonylag gyorsan úrrá lettek a helyzeten és visszatértek laktanyáikba. A nap folyamán még háromszor érkezett riasztás a Múzeumból, a legsúlyosabb tűz nem sokkal éjfél előtt lángolt fel a tetőtérben és az Ásványtárban, de ez már nagyobb károkat nem okozott. A 8. riasztás 27-én érkezett, ezt követően 28-án és 30-án (két alkalommal) riasztották a tűzoltókat; utóbbi esetekben csak olyan kis tüzek keletkeztek, amelyekkel a fecskendő kiérkezéséig a múzeumi dolgozók is elboldogultak.

23634.jpg
A Kálvin tér a forradalom napjaiban (Fortepan 23634)

Mivel több alkalommal a már eloltott tüzek kaptak lángra, a múzeum vezetése 0-24-es őrség megszervezésére intézkedett. Ennek tagjai volt Kecskeméti Tibor geológus is, aki tanulmányában így emlékezett az októberi “forró napokra”: 

“Az őrségbe elsősorban fiatal és a múzeumhoz viszonylag közel lakó munkatársakat kértek fel, természetesen már csak a harcok elülte utáni napokban. Így jelölt ki engem is telefonon közvetlen főnököm, Csepreghyné Meznerics Ilonán keresztül Boros István főigazgató. Ennek nyomán kétszer, október 29-én, hétfőn és október 31-én, szerdán került rám a sor. Előbbi alkalommal ifj. Endrődy Sebő, utóbbi alkalommal Horváth Lajos zoológusokkal voltam őrségben (sajnos azóta mindkét kolléga elhunyt). Tartózkodási helyünk a Nemzeti Múzeum földszintjén egy belső, jól védett helyiségben, az ún. katalógusszobában volt. A Nemzeti Múzeumból Radnóthy Aladár régész, egy általam akkor először látott Király nevű kolléga, valamint a Kovács nevű bennlakó portás volt a társam. A bejárandó helyiségeket mintegy félméteres törmelék fedte. Ez a bútorok elszenesedett darabjaiból, az ősmaradványok többnyire “oltott meszéből” (a 90 százalékban mészkőből áll kövületeket a tűz égetett mésszé hevítette, majd az oltóvíz “beoltotta”), de legnagyobb részt a falakról az oltás hatására lepattogzott vakolatdarabokból állt. Ebben és ezen botorkáltunk a sötétben, mivel fényt a még szórványos lövöldözés miatt nem mertünk használni. Utunk során mindenhol a pusztulás lehangoló képe fogadott. Számomra a legszomorúbb és legelkeserítőbb látvány egykori szobám volt. Mindenhol, így íróasztalom helyén is, törmelék, pernye és hamu volt, benne az elhamvadt disszertációm. Több mint egy évi munkám ment veszendőbe! Egyik utunk alkalmával döbbentünk rá: az Őslénytár azért égett ki, mert az egyik, Ásványtárral közös helyiség falában a múlt századi leválasztáskor benn hagyták az ajtótokot, s ezt eltakarva építették fel mindkét oldalon a mennyezetig érő könyvszekrényeket. A tűz az ajtótokon keresztül terjedt át az Őslénytárba! Egy félelemkeltő élményben is részünk volt. Az egyik “járőrözés” során az ásványtári hosszú folyosón a törmelék között egy emberi tetemet, gyanítottuk lelőtt felkelő, véltünk felismerni a kintről beszűrődő gyér fényben (érdekes, a közvilágítás és a telefon többnyire működött az események alatt is!). Később, a reggeli világosságban már láttuk, a tetem nem más, mint az ásványtári folyosó feletti Afrika-kiállításból a kiégett födémen keresztül lezuhant “Néger dobos” c. súlyos bronzszobor.”

szobor_helye.jpg
Itt zuhant le a szobor, amelyet Kecskeméti Tiborék holttestnek néztek

Ahogy az már említésre került, a Nemzeti Múzeum anyaga hatalmas károkat szenvedett. Megsemmisült a világ harmadik legnagyobb ásványgyűjteményének 80%-a, köztük a gróf Festetics Julianna által 1803-ban adományozott ásványkollekció, amely a Magyar Természettudományi Múzeum alapító gyűjteménye, és a közel 1300 darabos meteoritgyűjtemény közel 40%-a. Elpusztult a öld- és Őslénytár 140 000 darabos gyűjteményének négyötöde, benne a Kossuth Lajos gyűjtötte pliocén csigákkal és kagylókkal. A múzeum könyv- és térképtára is pótolhatatlan veszteségeket szenvedett, valamint számos műszer és eszköz is tönkrement, emberéletben azonban szerencsés módon nem esett kár. A károk mértékét jelezte, hogy a múzeum csak 1958 decemberében tudott újra látogatókat fogadni.

A november 4-től ismét fellángolt harcok során az épület nem szenvedett további károkat, de ekkor semmisült meg a Baross utcában a Természettudományi Múzeum Állattárának jelentős része. Itt súlyos gondokat okozott, hogy az épületben tárolt mintegy 20 000 liternyi alkohol pillanatok alatt lángra lobbant, és bár a lakosság is bekapcsolódott az oltásba, a károkat csak mérsékelni tudták.

Aki arról is szívesen olvasna, hogy mi történt a vidéki múzeumokban a forradalom alatt, itt megteheti.


Források:

Baják László: A Magyar Nemzeti Múzeum égése 1956-ban Folia Historica 23/1. 55-65. o. (a 2. kép forrása a tanulmány melléklete)

Kecskeméti Tibor: Múzeum tűzben – A Természettudományi Múzeum földtani gyűjteményeinek pusztulása 1956-ban Eredeti megjelenés: Természet Világa, 137. évf. 12. szám, 2006 december. (A tanulmány a 3., 6. 7. kép forrása is)

Minárovics János: Tűzoltóság a vérzivatarban

Facebook Kommentek

További írásaink